Ősi és Elfogadott Skótrítusú Magyarországi Nagypáholy

Tartalomhoz ugrás
 
A szabadkőműves eszközök, egyúttal, mint szabadkőműves szimbólumok

 
 
A szabadkőműves eszközök ilyen szimbólumok, a szabadkőművesség ősi szimbólumai. A szabadkőművesség ikongráfiájának, nyelvezetének három fő forrása: az építészet, az okkultizmus és a keresztény szimbolika. A jelképek értéke nem annyira tartalmukban, jelentésükben rejlik, hanem felhasználásuk, alkalmazásuk során kifejtett sajátos hatásukban, amit a szabadkőműves ténykedés, a rituálék során kifejteni képesek. Ilyen módon a szabadkőműves szimbólumok részei az európai szinkretikus hagyománynak, mely maga is pogány és keresztény filozófiai és hiedelemrendszerek összeolvadásából alakult ki és mint ilyen, máig is leíratlan.
 
A szabadkőművesség szerszámai kulcsszerepet játszanak a szertartásban. A szabadkőműves eszközök, mint szimbólumok alatt a fizikailag megjelenő képek, ruhák, szerszámok, berendezési tárgyak és használati tárgyak értendők. Az ősi tudás legendákban, allegóriákban, mítoszokban és jelképekben van kifejtve.
 
Az eszközök közül az első és második fok szerszámai: a közvetlen cselekvésre, míg a harmadik foké: a vezető és a szellemi munkára utalnak. A felsőfokok eszközei: a kiteljesedés eszközei.
 
A kör, amit most felsorolunk, úgy tűnik nem teljes. Egy részben igaz is, azonban két dolgot ajánlunk az olvasó figyelmébe. Először, hogy a jelen munka nem kimerítő szándékú lexikon. A második: nagyon sok eszköz, szimbólum már bemutatásra került és erre a későbbiekben is sor kerül és a felesleges, lehetséges ismétlést kerülni kívánjuk, eért csak a leglényegesebbeket mutatjuk be.
 
Ezek a következők.
 
A templom a szabadkőműves szertartásos összejövetelek megrendezésére szol­gáló, a szertartáskönyvben meghatározott módon berendezett helyiségekből álló épület, páholyház.
 
A három nagy világosság: a Biblia, a körző és a derékszög.
 
A körző és a derékszög Bibliára helyezése minden fokon egyfajta eskü az Írásra, nem pedig Isten alárendelése a mozgalomnak.
 
Körző
 
           A Világegyetemben ható központosító tudat elvét képviseli. A körző a megmérettetés és a pontosság eszköze, a szellemet és értelmet jelképezi, amely a pszichével szembenálló aspektusként van jelen.
 
A körző hieroglifa: az egyiptomi írásokban szintén elemként szerepel. A Világegyetemben ható központos öntudat elvét képviseli, az öntudatra ébresztő eszközt és erőt is jelenti.
 
A derékszög (szögmérő) és a körző, amely az inas, a legény és a mester jelképe, és a helyzetük a meghatározó (inasnál: a körző mindkét szára a derékszög által letakart, legénynél: körző bal oldali szára még letakart, mesternél: a körző mindkét szára már előtűnik).
 
A derékszög, más néven a szögmérő az emberi lélek szimbóluma, mert a lélek megteremtésekor egyenes. A Világegyetemet átható tárgyilagos rend elvét jeleníti meg. Az inas lábtartása is a derékszöget jelképezi.
 
A Biblia az ősi tudást jelenti, a hagyományokat képviseli, ezen túl mítoszok gyűjteménye.
 
A vízszintező: az első felügyelő összetett jelképe, azt mutatja, hogy az ismeretnek földi eredetűnek kell lennie. A vízszintező a lélek szimbóluma is, és ugyancsak az egyenességet jelképezi és az ítéletalkotást.
 
A függőón: a második felügyelő jelképe, és arra serkenti a lelket, hogy felemelkedjék, majd alászálljon. A függőón a világ alapvető törvényeinek ismeretét jelképezi, amellyel határt kell szabni kreativitásunknak és egyensúlyban tartja a másik két eszközt: a körzőt és a ceruzát. A függőlegesség jelképe, az irány, annak a földi testet az égi szellemmel, a Világegyetemmel köti össze. Arra tanít, hogy hatoljunk a Föld, a tudás mélyébe.
 
A szőnyegek (a tápisz)
 
            A szabadkőműves szertartásos összejövetelek alkalmával a pacilóra fektetett, a szertartáskönyvben pontosan meghatározott elemekkel díszített szőnyeg.
 
A szőnyegek a szabadkőművesek főbb szimbólumait tartalmazzák, emlékeztetőül azok tartalmára és eredetére. Ez a tárgy kifejezetten a modern spekulatív szabadkőművesség eszköze, amely képeit kezdetben a templomőr, a páholy biztonságának felelős tisztségviselője a páholy padlójára rajzolt a munka kezdetén, majd annak végeztével eltüntette azt onnan. Később ezeket a képeket szövetre, vászonra festették és tekercsbe csavarva megőrizték. A szőnyegeknek a három alapfokhoz igazodóan három fajtája van: az inas, a legény és a mesterszőnyeg, amelyet a munka fokozatának megfelelően vesznek elő, nyitnak ki illetve használnak. A padlóra rajzolás hagyományának és praktikusságának érdekes eseménye, hogy az 1960-80-as években Magyarországon a rejtőzködve működő rózsakeresztes hagyományokat is gyakorló illetve ápoló idősebb, ma már nyíltan és nyugodtan szabadkőműves testvérek a munkáikat ilyen padlóra rajzolt „szőnyeg" mellett illetve felett gyakorolták. Nevüket és emléküket megőrizzük.
 
A szőnyeg a páholy mozdíthatatlan, nélkülözhetetlen berendezési tárgya. Az észak-amerikai szabadkőművességben nem szőnyeget, hanem tablót használnak. Az európai illetve ezen túl a skót rítusú szabadkőművesség a szőnyeget „tápisz"-nak nevezi és művészi kivitelezésére törekszik.
 
           A különböző fokozatoknak megfelelően az inas, legény és mesterfokú szőnyegek tájolása más, a tájolások a szőnyegen fel vannak tüntetve.
 
A vonalzó: a 24 colos mérőléc a megmérettetés eszköze. A vonalzó és a ceruza az építőmester, a mérnök tervező eszközei, akinek az építők között elsődleges, kiemelkedő helye van. A mester már birtokában van annak a tudásnak, amellyel önálló terveket vihet az építmény gyarapításához. A ceruza a kreativitást jelképezi a kreatív gondolkodás és cselekvés jelképe, a vonalzóval együtt szerepel. Mindkettő az építőmester, a mérnök tervező eszköze, akik az építők között kiemelkedő helyen állnak. A vonalzó az az eszköz, amely a ceruzát vezeti, a megértést jelképezi. A fegyelmezett akaratot jelképezi, amely betöri a nyers erőt.
 
A vonalzó, kőművesrúd vagy mérőléc a kötelező kőművesszolgálatok jelképe és 24 részből áll. A vonalzó: a skót rítusban a legény fokon van jelentősége, a tökéletesedés jelképe, melyet a legények a nap 24 órájában végeznie kell.
 
Kalapács: a szertartásos szabadkőműves összejövetelek kelléke, amelynek segítségével a szertartáskönyvben meghatározott jeleket és utasításokat adja az erre feljogosított személy. Ünnepélyes alkalmakkor a díszkalapácsot alkalmazzák. Az eszköz kalapács formájú, innen az elnevezés. A munkát vezető szabadkőművest kalapácsvezetőnek is hívják, mint az egyedüli döntéssel rendelkezőt.
 
A kalapács a szív és a lélek tökéletesebbre történő faragásának az eszköze. A kalapács eredetileg a munka irányítását, egyúttal az aktív erőt és a munkát jelképezi. A kalapács a főmester, és a két felügyelő szerszáma is.
 
A „G” a lángoló csillagban szerepel és a köbvetkezőket jelenti:
 
genezis: teremtés
 
gnózis: megismerés, felismerés, egyeztetés addigi ismereteinkkel; a legszentebb illetve a misztikus ismeretek; magának a tudásnak a megismerése illetve ennek misztikus tana; gnózis – ismeret: görög szó, vallásfilozófiai irányzat, amely az ember megváltását a mélyebb ismerettől, a misztikus tudástól várta. A két ősok (jó és rossz, fény és sötétség) állandó harcban áll, amelynek részese az ember is, aki e két ősokot egyaránt hordozza: az ember, az anyagban (a sötétségben) rabságba került szellem (fény). Szabadulását a gnózis, a helyes tudás adja meg.
 
- generátió: szaporodás, nemzés, energia létrehozása, létrehozás, alkotás, a gnózis eredménye.
 
Ezek ősi, eredeti tartalma, szemben a mai Good, Gott (isten) nevének kezdőbetűjét rövidítő elképzeléssel.
 
           - Good, Gott –isten
 
           - grál – egy elérendő szent cél és idea tartalma kifejezése
 
A mágikus malomkerék 2 ágú, ez 4 háromszög, vagy 2 hatszög: a forgó világmindenséget jelképezik, tengelyük a világtengely, mely Északra mutat, ez a Föld forgástengelye. Ez Isten malma, mely örökké őröl, ez az idő kereke.
 
A mindent látó szem nem kizárólagosan és nem csak szabadkőműves szimbólum. A mindent látó szem motívuma egyiptomi eredetű és Horust a Napistent jelenítette meg, így a fény, a megvilágosodás keresése, mint vallás, Horus központú vallás volt.  A mindent látó szem a lélek halhatatlanságának a jelképe. Hórusz, a napisten szeme. A gondviselés védelmére utal: az ő szeme sosem pihen és sosem alszik, a mindent látó istenség jelképe.
 
A mindent látó szem egyiptomi eredetű: az egyik hieroglifa, értelme, tartalma van, a hieroglifák között elemként szerepel: egyiptomi hieroglifa jelentése: becsületes, derékszögű. Egyúttal az ítéletalkotást jelképezi. A psziché jelképe.
 
A  mindent látó szem ősi hermetikus jelkép. Ezt a szemet az amerikai pecsét, illetve az egy dolláros is tartalmazza, alkotói a gondviselés szemének tekintik, de a szabadkőművességhez ezen a helyen és ebben a formában semmi köze nincs, éppen úgy, mint a rajta lévő piramisnak sem. Az egy dolláros és a pecsét megalkotásakor elterjedt szimbólum volt, éppúgy, mint ahogyan az alatta épült piramis. Még akkor sem, ha a szabadkőművesség modern elvei az amerikai függetlenségi háborúban az új unió kialakulására, formálódására, az amerikai életre nagy befolyással voltak. Önmagában a polgárháborúban nem, de az emberek, főleg a vezető tisztségviselők gondolkodására, akik az alkotmányt megfogalmazták, jelentősen. A szabadkőművesség a háború végére a legbefolyásosabb civil szervezetté vált, tevékenységüket komolyan vették. A washingtoni Capitolium alapkőletétele például szabadkőműves szertartás keretében történt, azt Maryland állam nagypáholya szervezte.
 
A véső: jelképesen a Nagy Mű (önmagunk) alakítására, tökéletesítésére szolgál. A főmester és a két felügyelő szerszáma is.
 
A pentagram: Az ötágú csillag, amely a szellem uralmát jelenti az elemek felett. Ez egy vonallal megrajzolt ötágú csillag. Ezzel felfegyverkezve és megfelelően alkalmazva beleláthatunk a végtelenbe azzal a tehetséggel, amit lelki szemnek neveznek. Ez a szabadkőművesség ötágú csillaga. Az embert jelképezi.
 
A pentagramm a középkori alkímiában, a hermetikus iratokban igen fontos szerepet játszott, szimbolikája igen szerteágazó. Ősi bajelhárító jel (görögül pentalfa), már az i.e. III. évezred eleji sumér leletanyagban is előfordul. Zsidó királyok fennmaradt tulajdonpecsétjeként is ismert, így a szabadkőműves hagyomány, amely Salamon pecsétjének alakját is ilyennek ismeri, valós alapokkal bír. Előfordult a görög, elsősorban a jón harcosok pajzsán, és a püthagoreusoknál, ahol a virágzást, az életet, az újrakezdést, valamint a férfi és női princípium egységét jelentette. A pentagrammot a püthagoreusok – és mintájukra a reneszánsz újplatonistái is – hügieia-nak hívták, amely az öt elem (víz, föld, idea, tűz, levegő) görög kezdőbetűinek összeolvasásából áll, és az aranymetszést is jelképezi. A reneszánsz idején is rendkívül népszerű, Agrippa: Libri tres de occulta philosophica c. művében is szerepel; Pracelsus szerint pedig a leghatalmasabb jel. A francia nagypáholy kátéja szerint a pentagramm öt szára az ember négy végtagját és az azokat kormányzó fejet jelképezi. Más szabadkőműves iratokban az első anyag, mint az élet kiapadhatatlan forrása jeleként szerepel. Számmisztikai összetevői a 2+3=5, amely a szabadkőműveseknél egyértelműen a legényfokhoz kapcsolódik. A legényfok szám az öt, ez is a pentagrammhoz kapcsolja e fokozatot. Öt lépés, öt vándorlás, öt érzékszerv, öt fő építészeti stílus.
 
Lángoló csillag: A lángoló csillag leggyakoribb alakja az öt ágból álló csillag, a pentagramm. A másodfokú munkán a főmesterrel szemben, Nyugaton egy lángoló csillagba helyezett G betű helyettesíti az első fokú munka J betűjét. A skót rítusú szertartásban a csillag ötszögű, az angolban hatszögű. Ez az emberi és a kutató, igazságot kereső elme és logikus gondolkodás jelképe, de magyarázzák az élet őserőinek, a fénynek és a melegnek a szimbólumaként is. Régebben a mozaikpadló rajzai között szerepelt, a XIX. század végétől általában a főmester mögött, a falon függött.
 
A skót rítusban a Nap önálló szimbólum, és a lángoló csillag is önálló jelentésű és a fény megjelenését jelképezi, itt a tápiszon és templom falán is megjelenik mindkettő, jelentéstartalmuk eltérő. Ebben a rítusban a csillag ötágú, vagyis pentagramm. A szellem szimbólumának is tartják.
 
Az angol nagypáholy álláspontja szerint a lángoló csillag magát a Napot jelképezi, azt az égitestet, amely a Földet sugaraival megvilágítva áldást hoz az emberiségre, mert fényt és életet teremt a Földön és hatágúként jelenik meg, régebben a mozaikpadló rajzai között helyezték el.
 
A német szabadkőművességben az elme világosságát szimbolizálja, amelyet a Világegyetem Nagy Építőmesterétől kapott az ember, hogy segítségével megkülönböztethessük a valóságot és a látszatot, a jót és a rosszat, az igazat és a hamist.
 
Az ötágú csillagot pentagrammának, a hatágú csillagot hexagrammának, Dávid-csillagnak vagy Dávid pajzsának nevezik, egyes megközelítések szerint a hexagramma Isten nevét szimbolizálja. Günther német tudós 1876-ban Erlengenben „Az újabb matematika történelem kutatásának célja és eredménye" című tanulmányában kifejezetten állítja, hogy a két egymásba fordított egyenlő alakú háromszög sem Dávid, sem Salamon király idejében nem volt vallási szimbólum vagy jel, hanem valami tudást, titkot takar.
 
Az ötágú csillag a barátság öt pontját is képviseli.   
 
A hatágú csillagot a jeruzsálemi templomot építők művükben nem látható módon örökítették meg, mint a kabbalista szimbólumot. A hatágú csillagot a templom alaprajzai és homlokzati arányaiban juttatták kifejezésre. Több csillag felhasználásával a csillagok középpontja pontosan a főbejárati kapu fölé esik. Ugyanez vonatkozik a templom alaprajzára is, amelyeknek a középpontja az oltár, mint a templom szíve.
 
Ennek ellenére nem mondhatjuk azt, hogy a hatágú csillag zsidó szimbólum, zsidó jel. Egyrészt mert a templom építésénél nem a hatszöglet, hanem az egymásba fordított egyenlő oldalú háromszöget és arányait, szépségeinek lehetőségeit használták fel az építők, akik nem is zsidók voltak, hanem thirusziak és föníciaiak. Másrészt a zsidó irodalomban csak Krisztus után 1148-ban, több mint kétezer évvel a templom építése után van először említve a hatágú csillag. A karaita Jehud Hodossi hivatkozik rá és visszavezeti Salamon, illetve Dávid Királyokig, megállapítva, hogy annak semmiféle vallási jellege nincs, hanem tudás alapú.
 
A nyolcszög- oktogon
 
A teljességet képviseli. A legismertebb és legfontosabb nyolcszögletű épület Jeruzsálem legrégebbi máig álló muszlim épülete a Sziklamecset a Templomhegyen. Ezen a helyen állt valaha Salamon Temploma, az újjáépített templom a babiloni fogság után és a Heródes féle hatalmas új templom, amelyben Krisztus is járt. A keresztes hadjáratok alatt a keresztények és a muszlimok egyaránt úgy hitték, hogy a Sziklamecset valójában Salamon Temploma, vagy legalábbis annak egy része. Valójában Abdul - Malik ibn Marván kalifa építette i.sz. 685 és 691 között.
 
A mecset alapvetően nyolcszög alapzatú, így a római és a bizánci építészet jellegzetességeit mutatja. Már eredetileg is zarándokhelynek épült. Ez az iszlám első monumentális épülete. A sziklát, amelyre épült, a zsidók és a muszlimok is szentnek tekintik.
 
 
A színek közül:     
 
     
  • az arany- a Napot,
  •  
  • az ezüst- a Holdat,
  •  
  • az azúrkék- a főmestert      jelképezi, az igazság jele
 
Az első a nappal, a második az éjszaka, a harmadik a páholy felett uralkodik.
 
     
  • a vörös- az erő,
  •  
  • a fehér- a tisztaság,
  •  
  • a fekete- az éjszaka és      a sötétség
  •  
  • a kék- az igazság      színe.
 
A Nap: a fényt, a világosságot jelenti
 
A Hold: a sötétség feletti uralmat szimbolizálja.
 
 
Pont a körben- cirkumpunct
 
A szabadkőművesség alapvető szimbóluma. Jelentése, mondanivalója többrétegű és többfele:
 
     
  • Isten, a Világegyetem Nagy      Építőmestere szimbóluma
  •  
  • a Napot
  •  
  • „Rá”-t, a Napistent
  •  
  • a szingularitást az      Ősrobbanás előtt
  •  
  • magát az embert
  •  
  • az emberi szellemet
 
A körbe helyezett pont az egységet jelképezi és a teremtést, illetve annak princípiumát. Az angol szabadkőművességben ez Mózest, mint prófétát és Salamont, mint törvényhozót szimbolizálja. Az amerikai szabadkőművességben a rend védőszentjeit: Keresztelő Szent Jánost és János Evangélistát.
 
A csigalépcső a szabadkőműves szimbólumok között nem minden rítusban szerepel és nem ugyanaz, mint Jákob létrája, amelyről máshol szólunk. A csigalépcső az angol rítusban szerepel és azt szimbolizálja, hogy az út a földi sötétségből az ég felé kanyargós úton vezet. Ez a legények útja.
 
A labirintus azt jelenti, hogy az út a középhez a legkülönbözőbb kerülőkön keresztül vezet, (el-)tévedések és veszélyek között, keskeny úton.
 
A labirintusokat egyébként a középkorban éppen pogánynak tartott ezoterikusságuk miatt tiltották és irtották. A labirintus motívumot ugyanakkor Európában már a megalitikus korban használták kövön a spanyolországi Ponteverdában. Sok országban, azonos időben párhuzamosan bukkantak fel: vannak kelta, minószi, etruszk, babiloni változatai. A klasszikus szögletes forma Rómában és Görögországban található, a spirálforma Gotland szigetén ( Svédország), Észak-Európában, Észak-Németországban, Angliában és Új-Zélandon. Franciaországában és Olaszországban a katedrálisokban gyakoriak voltak a középkorban, amelyeket az egyház elpusztította, de például Reimsben, Sensben, Arrasben, Auxerreben, de Amies-ben, Begeux-ban, Poitiers-ben, Saint Quentben máig sikeresen rejtve megmaradtak. A chartres-i máig épen és nyíltan láthatóan megmaradt. Ez a legismertebb és legtitokzatosabb labirintus, amelyben az út két szimbóluma, amelyet a léleknek meg kell tennie, egybe van kötve. Ebben a katedrálisban a nyugati portál rózsája, amely az utolsó ítéletet ábrázolja a lelkek felosztásával ég és pokol között, pontosan megegyezik térben és nagyságban a katedrális padlóján lévő labirintussal. Ez néha a középhez közelebb, majd attól távolabb, végül mégiscsak ez egy centrumhoz vezetve halad.
 
A keresők, a hívők szimbolikusan tették meg ezt az utat, amikor pl. beavatáskor, vezekléskor vagy rituális zarándokúton követték a labirintus útvonalát a „Közép"-hez. E Középben Charter-ben egy hatlevelű fehér márványrózsa várt rájuk, amely pontosan a nyugati portálrózsa centrumában lévő rozettával kerül fedésbe, ha egymásra fektetjük őket. A ponthoz, a körhöz kapcsolódó szimbólum.
 
Az akácfa illetve az akácág    
 
Szimbolikus utalás az isteni csírára. Hiram Abbiff sírjára azért „ültettek" a legendában az őt kereső mesterek akácfa csemetét, mert keleti szokás szerint ez jeleníti meg az isteni gyökeret. Ez az alvó akasha, ami az ültetés után arra vár, hogy intelligenciája, élete meginduljon, szelleme felébredjen, Hiram halálának értelmet adjon: a feltámadást. Az akasha kifejezés, az ákasa szanszkrit szóból származik, amely eredetileg „teret", „űrt", „égboltot" jelent és szellemi eseményeket, amelyet a szellemi látással rendelkező „beavatott" el tud olvasni, amely alapvetően egy mindig létezett és létező hatalmas anyagi és szellemi energiamező, amely az anyagi forrása és a világegyetem teremtője. Ez a tudatosság misztériuma, az emberi intelligencia megnyitása, az észnek, értelemnek az Istenségben való újraélesztése. Hiram Abbiff legendájában azért „került" akácfa a megtalált sírra, hogy az alatt találják meg és hogy feltámadhasson.                                                
 
A kígyó az okosság és a bölcsesség bibliai jelképe.
 
A Pelikán a jótett, az anyai áldozatkészség és az önfeláldozás szimbóluma, mely a kicsinyeit a saját húsával és vérével tápláló anya, hét fiókája a hét bolygót illetve az alkímia hét fényét is jelképezi. Ez egyúttal az ősi és elfogadott skót rítus 18. fokának, a Rózsakeresztes lovagnak egyik alapvető szimbóluma.
 
Sötét kamra
 
           A szabadkőművesi szertartásokhoz használatos egyik, a szertartáskönyvben meghatározott berendezésekkel ellátott, és szabályozottan felhasznált helyiség. A sötétkamra a Földpróba helye, ahonnan az anyag, az ember, a szellem a világba indulásra készül fel. Az ott található eszközök, képek, anyagok:
 
A jód – a test jelképe.
 
A réz – a szellem, a tudat szimbóluma.
 
A higany – a lélek jelképe.
 
A kén – a gyúlékonyság, a pokoli és a megtisztító tűz jelképe
 
A só –  a szellemi táplálék és az osztozás jelképe, utal a romolhatatlanságra.
 
A kén és a só:  együtt alkímiai katalizátorok, amelyek megkönnyítik az átalakulást.
 
 
-           A kenyér: sóval együtt a megosztozás jelképe és az életet is jelenti
 
-           A koponya- caput martuum: az ember, halál utáni bomlásának végső, utolsó stádiumát jelképezi - arra emlékeztet, hogy egy napon mindannyian megválunk földi porhüvelyünktől.
 
-           A homokóra: az idő múlását, megállíthatatlanságát jelképezi és annak átváltoztató hatalmát képviseli. A végest és a végtelent szimbolizálja. Az élet végességét, emellett a lét ciklikus természetét is jelképezi (mert a homokórát újra meg újra meg kell fordítani) valamint a Földre hulló égi malasztot.
 
-           A vizes kancsó: a víz a megtisztulás, megújulás és a legalapvetőbb éltető elem, és az igazság jelenlétét jelenti.
 
-           A meggyújtatlan gyertya: a mindent megtisztító ősi tüzet és az ember felébredését jelképezi, eszmélést tudatlanságának álmából, átalakulást a megvilágosodás által.
 
-           A kasza: nem a halál eszköze és szimbóluma, hanem a természet átalakító gondoskodásának a jelképe, a természet ajándékának beavatását jelképezi.
 
-           VITRIOL: a sötétkamra hátsó falára van írva, és nagybetűvel kell írni, hogy értelme legyen: ez egy akronima -Visita Interiora Terrae, Rectificando Invenies Occultum Lapidem - Keresd fel a föld mélyét és átalakulva megtalálod a rejtett követ.
 
Ebben az allegóriában a kő a lényeg és sok értelmezése van, de valamennyi ezoterikus értelmezésben a hatalom és a megvilágosodás forrása.
 
Az alkimisták szerint ez a bölcsek köve: az a szubsztancia, amely örök életet ad és arannyá változtatja az álmot.
 
A zsidók szerint a szentek szentjét, a jeruzsálemi templom szívében rejtőző kőkamrát jelenti.
 
A keresztények szerint Szent Péter, „a szikla" (Simon) titkos tanításait jelenti. Az amerikaiak újraértelmezése szerint a Washingtonban elrejtett kőpiramisra utal, amelynek arany a csúcsa.
 
A tükör
 
A Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy XIX. század végén alakult – egyébként német mintára alakított – szertartásrendjében fontos szerepet kapott a tükör. A hagyomány szerint régebben a vándorlás kezdete előtt vagy éppen a hazatérés után a mesterek tükröt tartottak a díjemelésben részesülő inas elé e szavakkal: „az önismeret a bölcsesség kezdete”. Később a legénnyé avatandó szertartás során a tükör inkább csak említést kapott, e szavakkal: „Amint a tükörbe nézve látjuk testünk szépségét és rútságát, azonképpen igyekezzünk jó tulajdonságainkat és hibáinkat vizsgálódással megismerni, hogy jó tulajdonságainkat kifejlesszük, hibáinkat kiküszöböljük.” Ma a tükör a skót rítusban az inasavatás során kerül alkalmazásra, beletekintve önmagunk legnagyobb ellenségének, a Doppelgängernek a felismerésére. (Részleteiben a Doppelsgänger elméletét az „Az inasfok” című fejezetben olvashatjuk)
 
A kardok
 
A kard az igazságot és a hatalmat jelképezi. A kard a küzdelem jele. A kardok, ezek közül is a lángpallos a legfontosabb, illetve alapvető kelléke a szabadkőműves munkáknak. A kard szertartásbeli használata arra emlékeztet, hogy a szabadkőműves lovagrend, abból is eredeztethető, a lovagok korában pedig a kard alapvető harci eszköz és szimbólum volt. Avatások során az avatás a lángpallos alatt történik. Kardot használtak és használnak ma is a lovaggá ütéshez. A fényes penge a gondolkodást, a gondolat és a cselekedet tisztaságát jelképezi. A hagyományokhoz híven ma is fegyveresen, karddal őrzi a kapuőr a páholy ajtaját vagy kapuját a hívatlanok elől, ami egyúttal az összejövetel titkosságára utal. A rituális munkában az inas avatásnál is használják: egyszer amikor az avató a mesterek az inas meztelen mellének szegezik, jelezve, hogy ha rossz szándékkal közeledik , kiűzetik, illetve jelezve, hogy a szabadkőművesség veszélyes és ellenségei vannak, másodszor, amikor Hiram Abiff szimbolikus tétemére irányítják az avató mesterek kardjukat jelezve, hogy haláláért harcra hívják ellenségeiket. Mint már említettük a katonai rendeknél és a hadseregek katonai páholyaiban a kard az egyenruha része.
 
A lángpallos
 
Először a Tarótban jelent meg, a természet által kiszolgáltatott lélek, mint minden elementáris hatalmasságnak jelenlévő szelleme, amely Salamon kulcsában a Sanctum Regnum. A képen koronázott harcos, páncélján egy háromszöggel, aki fehér és fekete szfinxből vont kockán áll, amit ellentétes irányba fogtak be és fejüket visszafordítva egymást nézik. A harcos egyik kezében lángoló pallost tart, a másik kezében jogart, amelyen egy háromszög és egy golyó látható.
 
A kocka a bölcsek köve, a két szfinx a nagy ágens (a nagy hatóerő, nagy mozgatóerő) két ereje, a Jákin és a Boáz. A páncél az isteni dolgok tudománya, amely elérhetetlenné teszi a bölcset emberi támadással szemben. A jogar a mágikus bot. A lángpallos: győzelem a bűnök felett, amely kabbalisztikus száma a hét, akárcsak az erényé. A hét erényt és hét bűnt (a Talmud és a Biblia is felsorolja őket) a régiek a hét planétával ábrázolták, ez volt a hellenikus kultusz felfogása. A zsidó Kabbalában a bolygóknak a hét hatalmasság, az arkangyalok néven ismert Michael, Gábriel, Sámuel, Raphael, Anael, Zachariel és Grifiel feleltek meg.
 
Mózes az Éden kapujába kerubot vagy szimbolikus bikát helyezett, amely az egyik kezében a lángpallost tartja, és amely bikatestű, emberfejű szfinx. Ez az ókori asszír szfinx, amelynek Mitrásszal való harcát és a bikaölő fénykirály, Mitra győzelmét a bika felett hieroglifikusan ábrázolják. Ez a fegyveres szfinx jelenti a misztérium törvényét, amely ott áll, mint legyőzendő a beavatások kapujában, hogy távol tartsa a profánokat: csak beavatott győzheti le. A lángoló kard őrzi itt az élet fájához vezető utat azok elől, akik nem érdemesek arra, hogy megközelítsék. Mózes kerubja még a nagy mágikus misztériumot is jelképezi, amelynek elemeit a kabbalában a hetes szám foglalja magában, anélkül, hogy itt az utolsó szó kimondatott volna. A bölcseknek ez az ige tehetetlenségi ereje, a verbum inersabile-je az alexandriai iskolában.
 
A középkorban a várkapitány által körbe küldött lángoló pallos a környék lakosságát hívta egybe a harcra, a védelemre.
 
Az emelő: a legények szerszáma, az anyagi valósághoz kapcsolódik, aki birtokolja képes arra, hogy tudását emelőként felhasználja,
 
A vakolókanál: a jóakaratnak, a testvéri szeretetnek és a tolerancia jelképe; az összetartás, a harmonikus és közös munka szimbóluma.
 
A földgolyó az életünk végéig tartó munkálkodás színhelye.
 
A zodiákus: a világegyetemet, annak sokaságát, végtelenségét és hatalmát jelképezi.
 
Az öltözet
 
A szabadkőművesek számára előírt viselet a sötét öltöny, felsőfokon a fekete szmoking fekete csokornyakkendővel. Ezen kívül más íratlan szabály nincs.
 
A katonai rendekkel kapcsolatos szabadkőműves fokozatú páholynak, úgymint a vöröskeresztes lovagrenddel vagy templomos lovagrenddel kapcsolatosak, egyenruhát viselnek. A templomos rend követői először fekete, ma fekete-fehér egyenruhát és kardot viselnek. Az úgynevezett katonai rendek régebben a hadsereg állományában alakultak a központi, de főleg a távoli helyőrségekben, ma ilyenekről nem tudunk. Ezek legelterjedtebbek a skót, a francia, az angol és az osztrák-magyar és amerikai hadseregben voltak. A legtipikusabb katonai rend a Draskovits által alapított és vezetett önálló rítusú rend az Osztrák – Magyar Monarchiában működött. A katonai rendeknél a kard az egyenruha része.
 
A fejfedő
 
Ősi ruhadarab, a papi, hatalmi pozíció jelképe. Azt csak a főmester vagy a nagymester viseli, illetve a felső fokúak. Amikor a Világegyetem Nagy Építőmesterét nevén nevezi, viselője azt a fejéről leveszi. A főmester akkor sem viseli, amikor a nagymester jelen van. Ha időközben a nagymester eltávozik, a főmester a fejfedőt ismét a fejére teszi.
 
A kötény
 
A szabadkőműves összejövetelek alkalmával a résztvevők meghatározott módon, erre a célra készített ruhadarabot viselnek, amely kötény formájú. Innen az elnevezés.
 
A kötény a tisztaság és az erre való törekvés szimbóluma.
 
A szabadkőműves kötény használata az összejöveteleken kötelező, és azt nem az egyéni felszerelések vagy tárgyak, hanem a jelvények közé sorolják. Ennek indokolása az, hogy egyrészt és alapvetően kifejezi az illető egyén szabadkőműves mivoltát. Másrészt jelzi a szabadkőműves renden belüli fokozatát. Harmadrészt jelzi a szabadkőműves munka jellegét, például hogy rendszeres vagy rendes munka folyik-e, ünnepi alkalom van, vagy gyász alkalmából használják. A kötény viselési módja, színei és szimbólumai fejezik ki mindezt. Normál esetben az alapszíneket használják a rítushoz való tartozástól függően fehér alapon piros vagy kék, rítustól függetlenül inasoknál és legényeknél tiszta fehér színű. A kötény alapanyaga fehér báránybőr és hímzett vagy festett kék vagy piros szabadkőműves szimbólumok díszítik. A báránybőr használata egyes vélemények szerint a templomos lovagok fehér báránybőr övére vezethető vissza. Idős kőfaragó mestertől származó információ szerint azonban a valóságban , mint sok mindennek praktikus eredete van. A kőfaragók ugyanis bőrkötényben dolgoztak és dolgoznak sokan ma is, mely bőrök közül a báránybőr a legkönnyebb, azt nem nehéz az egész napi fizikai munka során hordani, egyúttal puha, hajlékony és erős, a munkában a sérülésektől kellően véd. A skót rítushoz tartozó páholyok szabadkőműveseinek köténye kettős felhasználású, mindkét oldalán díszített: egyik oldala színes, másik oldala fekete, amely oldalt gyász alkalmával és mester avatásnál használják. A ma használatos kötények általában előre gyártott árúk, de sok szabadkőműves készíttet magának díszes kötényt. Korábban a díszeket a kötényre a szabadkőművesek családjába vagy kapcsolatába tatozó nők festették vagy hímezték a szimbólumokat.
 
A vállszalag
 
A köténynél kell megemlíteni a vállszalagot is, amelyet gyakran nyakba akasztva viselnek. Erre a skót rítusban minden mesternek joga van. Ez lehet egyszerű vagy díszes. A skót rítusban a szalagon jelképpel jelölve van a páholyban betöltött tisztség. Az angol yorki rítus bizonyos fokozataiba tartozók és az amerikai szabadkőművességben nagypáholyok tisztségviselői rendszeresen hordják. A piros szegély a kötényen és a nyakszalagon a skót rítusban Mózes Második könyvében szereplő színre utal és a szentélybe belépő papok színe.
 
A gyászkötényen a koponya és a két keresztbe fektetett lábszárcsont szerepel fekete alapon, melyet gyász alkalmával és halottakra történő megemlékezéskor viselnek. Nem külön kötény, hanem az egyébként használatban lévő kötény hátsó oldala.
 
A koponya és a két keresztbe fektetett lábszárcsont
 
A 17. században volt népszerű szimbólum, nem ősi szabadkőműves jelkép, a koponya viszont önállóan is szimbólum és régi jelkép. Mindkettő az elmúlásra figyelmeztet és arra, hogy földi létünk végén, a halálban el kell számolni tetteinkkel A gyászkötényeken viszont éppen ezért szerepel együtt az akác ággal, mint a feltámadás, az új élet jelképével, jelezve azt, hogy a halál után is van egy más élet. Ez a legenda kettős tartalmú és kettős irányú a szabadkőművesség számára.
 
Egyik legenda szerint, amikor Hiram Abiff holttestét megtalálták, koponyája két keresztbe tett lábszárcsonton nyugodott. A másik, a templomos lovagokról szóló egyik legenda szerint élt egy templomos lovag, aki nagyon szeretett egy nőt. Amikor az imádott hölgy meghalt, a lovagot annyira elragadta bánata és szenvedélye, hogy megszegte mindenféle fogadalmát, a sírhoz ment és erőszakot tett a testen. Cselekedete után rögtön a sírból hangot hallott, amely utasította, hogy kilenc hónap múlva térjen vissza. A lovag kilenc hónap múlva visszatért, kiásta a sírt, amelyben a halott koponyáját, annak keresztbe fektetett combcsontjait találta meg. Az ismert hang akkor arra szólította fel, hogy a koponyát vigye magával és őrizze meg. Innentől kezdve a koponya mágikus erejével tanácsokat adott neki, a lovagot mágikus tudás birtokosává tette. A legenda valószínűleg összefüggésben áll a Baphomet nevű, nem éppen emberi koponya birtoklásának vádjával és azzal a rágalommal, mely szerint a templomos lovagok azt a koponyát imádták bálványként.
 
A fehér kesztyű
 
A fehér kesztyűt több mint ötszáz éve hordják a kőműves elődök, amely a munkák ünnepélyességét emeli, megtartva, hogy kezükhöz nem férhet tisztátlanság.
 
Nem minden rítusfajtában kötelező, de minden szabadkőműves rendelkezik vele, hagyományos ruhadarab. A skót rítushoz tartozók avatásukkor kettő párat kapnak: egyet önmaguknak, egyet pedig annak a nőnek a számára kapnak, aki életükben a legfontosabb és legkedvesebb. Ma ezt, a második kesztyűt egy szál virággal is helyettesítik. A fehér kesztyű tiszta kezet és a tiszta szabadkőműves életmódot jelképezi. A skót rítusban a kesztyű használata kötelező, azt a munka során a munkát vezető főmester vagy nagymester és valamelyik kezéről a titkár veheti csak le. Meg kell említeni, hogy a skót rítusú felsőfok 4. fokán a fekete kesztyű használatos.
 
Az oltár
 
Az oltár szakrális, spirituális környezetet jelöl ki. Oltár: egyenlő eskü oltár. A Földnek, továbbá a világ központjának szimbóluma, annak a spirituális centrumnak a helye, ahol a földi és az égi világ találkozik, ahol a földi és az égi világ között a kapcsolat létrejöhet. Mágikus centrum.
 
Az oltár négyszögletű: a négy ősi elemet jelképezi egységben: víz, tűz, föld, levegő
 
Áldozat bemutatására szolgáló, adomány-, felajánlás közvetítő építmény. Az oltárt használó vallásos kultusz vagy egyéb rituálé olyan istenfolyamatot feltételez, amelynél az isten nem közvetlenül részesül az adományban. A primitív kultuszokban a vizek, a fák, a tűz, stb. tiszteleténél a vízbe öntött, a fákra aggatott, tűzbe dobott adomány közvetlenül kerül kapcsolatba a bennük lakozóként feltételezett szellemmel, istennel. Az áldozatot bemutató az oltár segítségével közvetve ajánlja az áldozat tárgyát Istennek. A Bibliában figyelemmel kísérhető ez a fejlődési folyamat. A Jákob­ elbeszélésben egy egyszerű, a természetben megtalálható követ állít fel Jákob oszlopul, amelyen álmában a feje nyugodott (Mózes I. 28.11.18.) és szentel meg olajat öntve a tetejére. A szabadkőművesek az oltárra helyezik a három nagy világosságot (könyv, körző, derékszög) és munkájukat a Világegyetem Nagy Építőmesterének ajánlják fel, az ö dicsőségére dolgoznak.
 
Az örökké égő mécses
 
Ez az oltáron lévő, önmagát emésztő és tápláló tűz, ahogy azt az ember vagy a Főnix is teszi. Ez a szimbólum az ősi zsidó szertartásokból származik: ott az oltáron tömjén égett, nem aludt ki a tűz és az örökké égő mécses a halhatatlanság, az állandóság, a folyamatosság jelképe, szimbóluma.
 
A Főnix
 
A bölcsek madara, filozofikus teremtmény, benne az elemek spirituális teste lett egyesítve, csőrében egy akácfaágat tart, a spirituális megvilágosodáson keresztül való újjászületés és halhatatlanság jelképét, amely képes saját hamvaiból új életet teremteni, megújulni. Ez a madár az oltár tüze felett ég és lebeg, állandóan megújul. Ez az egyiptomiaknál a Szent Íbisz, Thot-nak, a bölcsesség és írás egyiptomi Istenének szimbóluma.
 
A fejsze
 
A beavatott építők, a „favágók" ősi szimbóluma, a szétválasztás eszköze, a Jákint és a Boázt választja szét, azok között függ, de a későbbi egyesítés érdekében, mely által egy harmadik oszlop, az egyesített erő, az egyesített tudás, az ember jön létre és a konstitúció egyesíti magában a bölcsességet a teremtéssel, a papit és a királyit, a szellem és az anyag ivadékát. A beavatott így nem más, mint szellemi hermafrodita: a binom.
 
A fejsze a haladásra utaló szimbólum is, amely a sötétség őserdejének kiirtására szolgál, hogy felragyogjon az isteni fény, felsőfokon szerepel.
 
Kötél a nyakban inasavatáskor: jelenti, hogy az ember a beavatással ledobhatja, ledobja a béklyókat, szembeszállhat a megszokással, a kötél nyűgével és a hatalommal.
 
           Az özvegypersely egyrészt a belső és külső adományok összegyűjtésére létrehozott pénztár, amely készpénzből áll, nem bankszámlaszám, de a páholy vagy nagypáholy alszámláján is el lehet helyezni illetve ott kezelni, másrészt fizikailag az az eszköz, amellyel az alamizsnás a testvérek adományait a munkák végén összegyűjti.
 
Tégla: a szabadkőművesi használatban, alkalmazásban előforduló nagyobb címletű pénz az alamizsna összegzésekor. „Váltópénze” a kavics.
 
Kavics: A szabadkőművesi szóhasználatban, alkalmazásban előforduló aprópénz neve az alamizsna összegezésekor.
 
Indítványzsák: a szabadkőművesek szertartásos összejövetelén körbevitt, erre a célra alkalmazott zsák, amelybe az erre jogosult szabadkőművesek papírra vetett javaslataikat beledobják. A szertartásmester hordja körbe és útja végén kihirdetésre átadja a főmesternek (nagymesternek).
 
Mozaikpadló: a mozaikpadló az ellentétes részek egysége, összetartozása, a rész és az egész összefüggésére utal. A lábbal mindenki számára nem érinthető területet jelöli ki, ahol csak a beavatott illetve a kiválasztott járhat, aki a főmester és a szertartásmester.
 
A Kő: a) az ember jelképe, b) a szabadkőművesi szertartásos összejövetelek alkalmából az összejövetel jól látható helyén, az oltár két oldalán elhelyezett tárgy. Ezek ugyancsak a páholy nélkülözhetetlen, úgynevezett mozdíthatatlan berendezési tárgyai.
 
Van I. durva kő, és II. csiszolt kő, más néven a faragatlan és a csiszolt kő.
 
I.               Durva kő: az az ember, aki nem igyekszik saját tökéletesítésére, a durva kővel jellemezhető, az inast is jelképezi, akinek viszont a csiszolás a feladata.
 
II.             Csiszolt kő: Az, aki törekszik az öntökéletesítésre, a csiszolt kővel jellemezhető, mégpedig a végrehajtott öntökéletesítés mértékében.
 
 
A bot
 
A bot: a szertartásmester szerszáma. A kényszerítés, a rendtartás eszköze és támasza. Mindig a kiválasztottságot, a beavatottságot jelképezi; a vitalitással, a teremtő elvvel áll kapcsolatban, ennél fogva  tűzzel is összefüggésbe hozzák. Egyúttal támaszt is jelent, mint a tanító.
 
 
A tisztségviselők szerszámai:
 
1.     Főmester: a körző, a derékszög, a kalapács és a lángpallos
 
2.     Első felügyelő: vízszintező, kalapács
 
3.     Második felügyelő: függőón, kalapács
 
4.     Szónok: a sugárzó nyitott könyv,
 
5.     Titkár: keresztberakott tollak és kulcsok
 
6.     Szakértő mester: keresztberakott kard és vonalzó
 
7.     Szertartásmester: a bot
 
8.     Templomőr: a kard
 
9.     Alamizsnás: egy lángoló szívvel díszített adományzsák.
 
Nagypáholy szinten a tisztségviselőknek ugyanezek a szerszámaik.
Szabadság Egyenlőség Testvériség
Vissza a tartalomhoz